5.fejezet

Crescent Moon

5.fejezet

Ne játssz a tűzzel, mert megéget..

A sikátorban elég sötét volt, így semmit sem láttam..
Istenem, én annyira okos vagyok!-gondoltam enyhe szarkazmussal- Csak úgy eljöttem attól, aki talán segíthetne rajtam és most itt kóricálok azon a helyen, ahol láttam, azt a vámpírt... Lehet, nem csak kívül vagyok szőke, hanem belül is..
Egyszer csak mozgást hallottam az egyik kuka mögül, így hát gyorsan megfordultam, aztán óvatos léptekkel közelítettem felé.
Mi van, ha..-de nem gondoltam semmire sem, nem is féltem. Egyszerűen csak odasétáltam és nem láttam ott semmit. Lehajoltam, de még így se. Így hát elindultam az ellenkező irányba, ki az utcára; de még előtte mintha nyávogást hallottam volna.. ismét megfordultam. Nem hittem a szememnek; ugyan az a smaragdzöld szemű, hófehér bundájú macska állt előttem. Olyan volt, mintha magához hívna.. és én készségesen követtem utasítását. A kezeim közé vettem és óvatosan megsimogattam a feje tetejét, mire hálásan dorombolt. Pár percig csak álltam a macskával a kezemben, aztán megint mozgást hallottam, de most a sikátor sötétebb részéből. A macska fülelt és figyelte az esetleges veszélyt, s mikor egy vörös szempárt láttam, ráfújt a vámpírra, mire amaz rámorgott. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, testem minden porcikája reszketett a félelemtől. A vámpír közelebb lépett; egészen közel. Úgy egy méter távolság lehetett köztünk. Füst szagot éreztem és mintha melegebb is lenne.. Mikor lenéztem a földre, megláttam, hogy egy boszorkánycsillagban állok, ami csak tűzből áll. A vámpír nem igazán akart a tűz közelébe menni. Meg kellett volna kérdeznem Robertot, hogy mivel lehet megölni egy vámpírt..
- Hagyd abba a mágiát boszorkány! A véred kell a királyomnak!-morogta a vámpír.
- Ha annyira szüksége van a véremre, akkor miért nem jött ő maga?-kérdeztem a vámpírt egy gúnyos mosollyal az arcomon.
- Fontosabb dolga is akad nálad!
- Ó. Tényleg? Pedig úgy hallottam, hogy a vérem igen értékes a vámpírok számára.. -a következő mondatot suttogva mondtam- Akár világuralomra is szert tehetnek vele. Gondolja csak bele, ha a vérem ilyen erős, akkor én mennyire lehetek az?-mondtam, bár testem minden pocikája remegett.
- Most azonnal velem jössz!-morogta dühösen.
- Nem hagyom, hogy egy pióca dirigáljon nekem!-most már én is dühös voltam.
- Ha tetszik, ha nem..-mondta és hozzám akart érni, de abban a pillanatban körülöttem egy tűzgyűrű jelent meg, ami meggátolta a vámpírt.- Boszorka; ne játssz a türelmemmel.
- Akkor majd én játszok!-hallottam meg egy fülemnek édes hangot, amitől szívem hevesebben vert. Ezt a vámpír észrevette és csúfondárosan rám vigyorgott.
- Mi célja a Volturinak ezzel a boszorkánnyal?-kérdezte és mögém bámult.
- Ugyan az, mint a Román-klánnak.-szólalt meg immáron a közvetlen közelemből Alec Volturi, amitől a bőröm libabőrös lett.
- Igazán szívesen társalognék még veled Alec, de a boszorkány illata elvonja a figyelmem. Nem értem, te hogyan tudsz olyan közel lenni hozzá.-mondta a vámpír, aki valamilyen "Román-klánból" származik.
- Úgy kedves Stefan, hogy ő is eltűr engem. Én már egyszer egyességet kötöttem a boszorkánnyal; de te nem. Csodálkozol hát, hogy nem akar kegyelmezni neked?
- Több van itt puszta egyességnél; hisz te is ugyan olyan jól hallod a szívdobogását. Feltűnt, hogy sokkal gyorsabb, mióta tudja, hogy itt vagy?-kérdezte Stefan. Úgy beszélnek rólam, mintha itt se lennék! De az előbb.. mikor Roberto elvitt innen, akkor nem Stefan volt itt, hanem Alec. Itt volt. Végig itt volt és hagyta volna, hogy egy másik vámpír megöljön! Szemétláda! A macska felmászott a kezeim közül a vállamra; ott pedig lekuporodott.
- Mire akarsz kilyukadni Stefan? Talán zavar, hogy téged nem így fogadott?-mikor oldalra néztem láttam, hogy Alec elmosolyodik. Óó.. A szívem ismét gyorsabb ütemet vert. Azon csodálkozok, hogy még nem ugrott ki a mellkasomból.
- Igen. Zavar, hogy egy Volturinak nagyobb figyelmet szentel, mint nekem.-ismerte be Stefan.
- Hahó? Már nem azért srácok, de itt vagyok én is. Szóval ha lehet ne beszéljetek úgy rólam, mintha nem lennék itt.- szólaltam meg végül.
- Boszorkány a szívverésed hangosabb mint a hangod. Nagyon is jól tudjuk, hogy itt vagy. - mondta nevetve Stefan. Illanhatnék, de nem akarok elszakadni Alectól. Most mit tegyek? A vállamon lévő macska nyávogni kezdett. Stefan rá nézett, Alec pedig kihasználta a vámpír figyelmetlenségét és ráugrott. Letépte a végtagjait, aztán a fejét. Stefan olyan volt, mint egy összetört porcelán baba.
- Égesd el és akkor meghal!-mondta Alec, én pedig egy tűzlabdát dobtam Stefan maradványaira. A macska elhallgatott, a tűz kialudt körülöttem és a világ elsötétült. Vártam mikor esek össze és verembe a fejem a betonba; de helyette két erős kar fogott meg én pedig hozzábújtam szoborszerű testéhez. Éreztem, ahogy felkavarodik körülöttünk a levegő; egy gyönyörű napsütötte helyre gondoltam és a vámpírommal együtt illantam.

Itt van a fejezet! Aki olvassa még ezt a történetet, az lécci komennteljen, hogy tudjam tetszik-e neki! :)

Csók és Ölelés by DevonneCrescent